1.Rész - Szerződés

Elképesztően izgatott voltam. Anya, az én nagyszerű anyukám VIP jegyekkel lepett meg egy One Direction privát eseményre. Nyugtalanul vártam egy zajos folyosón a sorban, a legjobb barátnőmmel, s nagyon gyorsan sorra kerültünk. 

Az alkalomhoz mérten eléggé elegánsan öltöztem. Egy sötét farmer, a kék 1D-s cipőmmel és egy égszínkék blúz fodrokkal. Itt ott néhány ékszert is viseltem, a barna hajam pedig oldalra volt fonva. Semmi esetre sem hagytam volna leengedve, a tincseim egyfolytában birizgáltak volna és ez nem vonhatta el a figyelmemet az életem egy ilyen fontos eseményén. Egy fekete kistáska is volt velem, amibe belepakoltam a legszükségesebbeket, pénzt, csajos dolgokat és mobilt. 

Olyan különleges volt ez az esemény, hogy a barátnőmmel megegyeztünk, hogy külön megyünk be, így mindkettőnknek lesz külön ideje az 5 bálványunkkal. Kristen már túl is esett rajta, Amber pedig éppen bent volt. Én voltam az utolsó, aki hármunk közül bement, s így a fájdalmas várakozásom még tovább tartott. 

Hirtelen az ajtó kinyílott és Amber jött ki, teljesen levörösödve és zavartan. 

- Csatlakozom Kristen-hez. – motyogta, s szégyellősen pillantott rám. Hmm… ez kíváncsivá tesz. Gondoltam. Mindketten elpirulva, ziláltan jöttek ki. Mi a franc folyik itt? 

Hirtelen nagyon ideges lettem, ahogy betoltak a szobába az ajtón, ahol Amber épp most jött ki, s az bezáródott mögöttem. Ott ültek egy kanapén és engem néztek. Zavarodott voltam. Valami nem volt rendben… Úgy éreztem, hogy gyakorlatilag levetkőztetnek a tekintetükkel. Furcsa. 

- Hello, Sophie vagyok! – kezdtem. De mielőtt bármi mást is mondhattam volna még, a srácok valami titkos kommunikációja után Harry hozzám vágta. 

- Bocsi drágám, de mennünk kell. Nincs időnk beszélgetni veled. – majd megeresztett felém egy műmosolyt. A szemeim rögtön megteltek könnyel. Minden rendben van Sophie, csak rosszkor jöttél. Nem utálnak téged. Próbáltam megnyugtatni magam, majd az ajtó felé fordultam. 

Kinyitottam az ajtót, hogy visszamenjek a barátaimhoz, de végül mégsem tettem. Amint megfordultam hallottam a suttogást, lépteket, majd egy nedves kendő a számhoz ért. Ijedtségemben nem vettem levegőt és harcoltam, de a sok kéz ellen én kevés voltam. 

- Gyerünk! Lélegezz és jobb lesz… - Niall hangja lágyan próbált ösztönözni. Válaszolni akartam, de akkor lélegeznem kellett volna. A szemeim az akaratom nélkül csukódtak le, a gondolataim elmosódtak, a reflexeim belassultak, s a végén már állni sem bírtam tovább. – Jó kislány. – hallottam az ír akcentust valahonnan a távolból.

Kezek fogták meg a fejem, pont mielőtt bevertem volna a padlóba.

***  

Visszatértek az érzékeim, egy házban feküdtem, amit nem tudtam beazonosítani. Nem tudom miért, de a hajam ki van bontva, nem úgy mint, ahogy korábban hagytam. Igen. Korábban, amikor megtámadott a One Direction. Ez csak nem tűnt okésnak. 

Kicsit megráztam a fejem. Az ablakon át láttam, hogy kint esős idő és sötét van. A hangok a másik szobából meglehetősen ismerősek, de nem akarom felhívni rá az elrablóim figyelmét, hogy magamhoz tértem. 

Csendesen, megindultam kifelé az esőbe, de elfelejtettem becsukni az ajtót magam mögött. Csatt! A szél megtette helyettem. A lábak dobogása és a dühös férfihangok megtörték az ijesztő csendet. Rohanni kezdtem, de csak egy pár métert haladtam és valaki a sáros földre terített. 

- Mit gondolsz hová mész? – morogta valaki erős Brit akcentussal. Felemeltem a fejem és szemben találtam magam Louis-val, Zayn-el, Niall-el és Liam-el. Éreztem, ahogy kezek ragadják meg a vállam és óvatosan visszaállítanak a lábamra. Megfordultam és Harry hipnotikus zöld szemeivel találtam magam szembe. 

Még mindig labilisan álltam, visszafordítottam a fejem, hogy megválaszoljam a kérdést, s igyekeztem lerázni magamról Harry kezeit. 

- El a ti pszichopata elmétek közeléből. Miért raboltatok el? Azután, hogy olyan gorombán visszautasítottatok. – hánytam a szavakat mérgesen, s kezeimet keresztbefontam mellkasomon, észre sem véve, hogy megemeltem egy kicsit a melleimet. Tekintetük mindjárt a mellkasomra vetődött. Amint észrevettem, visszaeresztettem a kezeimet a csípőmre. De a szemeiket, mintha a mellemre ragasztózták volna, úgyhogy megmozdultam, hogy akkor otthagyom őket. De Harry elkapta a karomat és maradásra kényszerített. 

- Te hozzánk tartozol! – mondta Louis hirtelen. Az ő irányába fordítottam a fejem, a hajam az arcomba hullott. – Mostmár a One Direction tulajdona vagy. – folytatta Louis – Legfőképpen Harry-é, mivel ő érdeklődik irántad a legjobban, de mindannyian meg fogunk dugni. – fejezte be egy gusztustalan vigyorral a képén. A többiek is, mind a szemöldöküket húzogatták, Niall még kacsinott is. Megborzongtam és libabőrös lettem. 

Zayn a kezembe nyomott egy igazolást. Az születési anyakönyvi kivonatomat. A nevem tisztán olvasható volt a papírlapon. Levegőért kapkodtam, majd Zayn az apró betűs részre mutatott, s nagyon is láthatóan oda volt írva ’ A One Direction tulajdona’ 

- Istenem! – nyögtem, s remegő ujjaimmal megfogtam a papírt. – Mióta? Miért? – motyogtam, de tulajdonképpen csak magamnak. 

- Az anyukád aláírt egy szerződést, amivel minket tett a legális gyámoddá és mi odaadtuk neki a VIP jegyeket, s így könnyebb volt neki megszabadulnia tőled. – Magyarázta Liam, s egy másik összehajtogatott papírt vett ki a zsebéből. Futólag megmutatta, de ahhoz elég sokat láttam belőle, hogy felismerjem az anyám kacifántos aláírását a jobb alsó sarokban. 

- Kihasználtátok őt! biztos vagyok benne, hogy részeg volt, amikor beszéltetek vele! – tiltakoztam 

- Nos, a tény, hogy ittas volt, csak segített meggyőzni… Tudod… Több pénze lesz piára, mivel nem kell rád költenie. – tette hozzá Zayn 

- Ti perverz anyabaszó csürhe. – Ordítottam, s próbáltam legalább egyet pofon vágni közülük. Harry, aki szorosan volt mellettem végig, megragadta a csípőm és a karomat az övéi közé zárta, hogy megelőzzön minden bántalmazó mozdulatot tőlem. 

- Ne használd tovább ezt a rettentően színpompás nyelvezetet. – parancsolta Liam. Figyelmen kívül hagytam, s Harry-vel harcoltam mögöttem. 

- Menj a picsába! – gúnyolódtam 

Harry belecsípett a fenekembe, erősen. Nyafogtam, a térdeim megrogytak, de Harry megtartott. 

- Állj le és engedelmeskedj, ha mi azt mondjuk. – Suttogta Harry a fülembe. 

- Biztos vagyok benne, hogy az csak hamisítvány… Csak ti nyomtattatok egy hamis szerződést és anyakönyvi kivonatot és egyszerűen csak elraboltatok. – Tiltakoztam, rángatózva a vasszorításban, s próbáltam meggyőzni magamat, hogy valójában ez történt. 

- Nevezd, ahogy csak akarod édes pofa, de mindkét esetben a miénk vagy és csakis a miénk. – Mondta Harry s összekulcsolta az ujjait az enyémekkel. Forró lehelete a nyakamon hullámokat küldött le a gerincemen. 

- Ne hívj édes pofának, és ne érints meg a mocskos kezeiddel. – hadakoztam, s igyekeztem elnyomni a testem az övétől. Visszahúzott, a testünk ismét egymásnak feszült és éreztem keményedő férfiasságát a hátsómnál. Basszameg! 

- Nem hiszem, hogy még azután, amiket tenni fognak veled, is mocskos kezeknek fogod őket nevezni. – vágott vissza szemtelenül 

Beteg fattyú! Reményt vesztve hulltam le a sárba. Hallottam a cuppogó lépteket a vizes fűben, felnéztem és tekintetem Niall kékes- szürkés szemébe fúródott. Barátságosan csillogtak, ahogy mondta 

- Ó, gyerünk. Nem lehet ez olyan rossz, ugye? 

Gyilkos pillantást küldtem felé. Ő volt, aki elkábított a kloroformmal. De ő nem törődött vele és megcirógatta az arcomat. 

- Tudsz róla, hogy néhány lány ölne érte, hogy a helyedben lehessen most? Hogy van 5 srác, aki elalél a látványodtól. – mondta pimaszul a cuki és szexi ír akcentusával 

- Jah, hát sajnos én nem azok közül való vagyok! – köptem, s arrébb löktem Harry könyörtelen tapogatózó kezeit. – Soha többé, egyébként. – motyogtam. Hallottam, ahogy kacagnak az álláspontomon. 

- Wow, te nagyon kis heves vagy. Sok szerencsét hozzá Harry. – jegyezte meg Liam, s sokatmondóan nézett Harryre – Küldd át hozzánk, ha bármikor szükséged van egy kis segítségre lenyugtatni őt… Talán lenne néhány meglepetésünk, ami lecsendesítené egy kicsit. – tette hozzá, majd kacsintott egyet és visszamentek bentre Zayn-el és Niall-el. Csak most vettem észre, hogy elállt az eső, de még mindig a hideg földön ültem, s arcom a tenyerembe volt temetve. 

Harry leült mellém, de egy árva szót sem szólt. Játszott a hajammal, ujjaival beletúrt, s végig simította. Hánynom kell tőle, de igyekeztem kizárni és szép dolgokra gondolni. Louis pedig csak ott állt keresztbetett karokkal. 

- Tudod, könnyebb lenne neked, ha csak úgy szimplán megbékélnél a dolgokkal. Talán még szeretnéd is, és többet akarnál. – Harry hirtelen suttogta a szexi brit akcentusával. 

- Ez soha nem fog megtörténni. – vágtam vissza, de azon kaptam magam, hogy a lehetőségeimet mérlegelem. Nincs rá esély, hogy én ezt ép elmével megússzam… - Mondd, ha megígérem, hogy közreműködöm, elengedtek még a nyár vége előtt? – kérdeztem mielőtt kétszer meggondoltam volna. Oké. Talán nem a ’Közreműködöm és mindenre hallgatok, amit mondatok’ rész a legjobb, de talán, ha elengednének a nyár vége előtt, akkor élhetnék Amber-el vagy Kristen-el… 

- Alkudozzunk. – jött a válasz – Hagyjuk, hogy normálisan éld az életed, amint eljön a nyár, ha nem próbálsz hülyeségeket csinálni. Mint például megszökni. 

- És most… azt akarom, hogy szopj le. Jól érted!- mondta Louis kaján vigyorral. 

- Te komolyan totál degenerált vagy? Nem egy tárgy vagyok! – gyakorlatilag visítottam 

- Nos, ha kérünk valamit, akkor te szépen megteszed! – vigyorgott még jobban. Dühösen meredtem rá, de ő ártatlan képet vágott. – Te vagy, aki az alkut akarta. – vágta hozzám pimaszul. 

- De nem ez volt az alku! Elengedtek nyár végén, ha szót fogadok Harry-nek… - s az említett felé fordultam védelemért, s egy kis szimpátiát reméltem tőle, de ami kicsúszott a száján, csak még jobban megdöbbentett. 

- Nem, nem… Louisnak igaza van. Mindent megteszel, amit MI kérünk tőled, az jelenti azt, hogy rendesen viselkedsz. – Ekkor láttam meg a domborulatot a nadrágján. Basszameg. Ez már hivatalos. Arra fognak használni, hogy szexuális örömöket nyújtsak nekik. A srácok ismét megosztottak valami csendes jelbeszédet, majd mielőtt észbe kaptam volna, már Harry válláról csüngtem és befele cipelt a házba, ahol felkeltem. Kapálóztam és ütöttem, ahol értem, próbáltam kikerülni kemény szorításából, de ő nem is törődött velem. 

- Harry! Engedj a saját lábamon menni! 

Egykézzel kinyitotta az ajtót, míg a másikkal engem tartott, majd beléptünk. Láttam Liam-et, Niall-t és Zayn-t a konyhában enni, ahogy felvittek a lépcsőn egy kis homályos szobába. Harry az ágyra lökött. Louis is követett minket, de nem zárta be maga után az ajtót. Még mindig kíváncsian bámult rám. 

- Szóval Szerelmem, azt akarom, hogy… 

- Ne hívj Szerelmemnek. – vágtam Harry szavába dühösen, s karomat keresztbefontam a mellkasomon. 

- Annak hívlak, aminek csak akarlak, Szívecském. – mondta, s egyre dühösebb lett. – S mint ahogy mondtam, mielőtt csúnyán félbeszakítottál. Azt akarom, hogy hívd ide Niall-t, hogy együtt lehessél velünk egy édes négyesben. – fejezte be mosolyogva, míg a bal combomat cirógatta. Hitetlenségemben majdnem lefordultam az ágyról. 

- Megőrültél? – rikoltottam sértődötten. – Ne csak hogy darabokra szedsz lelkileg, de ugyan azt akarod szexuálisan is? – Harry letaszított az ágyra és kezével befogta a szám. 

- Igen, és ha te nem értesz ezzel egyet, akkor idehozom Liam-et és Zayn-t és hagyom, hogy irgalmatlanul helybenhagyjanak. 

Idegesen nyeltem egy nagyot és bólintottam. Könnyek gyűltek a szememben. Lassan húzta el testét tőle, hogy biztosra menjen, hogy nem fogok semmi váratlan mozdulatot tenni és jelzett, hogy hívjam Niall-t. 

Remegve álltam fel, kiléptem a szoba ajtón, s a lépcső tetejéről hívtam niall-t. Miért is hallgatna rám amúgy Niall? 

- Niall, fel tudnál jönni, légy szíves? Szük- … szükségem van rád! – dadogtam, majd vonakodva visszamentem a szobába. Louis megragadott és az ölébe ültetett, megelőzve ezzel mindenféle szökési kísérletet tőlem. 

- Ha Niall abbahagyja az evést, hogy eleget tegyen Sophie kívánságának, akkor nagyon meg leszek lepődve. – halványan hallottam, ahogy Louis súgta Harry-nek és én majdnem vigyorogtam, amikor Niall berontott az ajtón. De nem tudtam vigyorogni, mikor közel álltam hozzá, hogy megfosszanak az ártatlanságomtól. Három pasi egy időben. Ó Uram! Niall becsukta maga mögött az ajtót. 

- Mi a baj Soph? – kérdezte és kíváncsian nézett hármónkra. Komolyan Soph-nak hívott? 

- Én nem-… 

- Édes négyest akar. – lökte oda Harry, keresztülhúzva a tiltakozásom. Haragosan néztem rá, és próbáltam kimászni Louis szorításából. Szemei szenvedélyesen csillogtak néhány pillanatig, és Louis elkezdte leszedni a ruháimat lassan, mit sem törődve a kapálózásommal. Niall az ágyon ült és segített Harry-nek engem lefogni. Teljesen erőtlenné váltam és az energiám már elfogyott. Feladtam a küzdelmet. 

- Nem tudod, hogy mit akarsz… - morogta szenvedélyesen Harry, s hangjától a testem cserben hagyott engem. 

Nem tudtam megelőzni a nyögést, ami elhagyta a számat, ahogy Harry ujjai a bugyimba vándoroltak, lassan simogatva a csiklómat. Ő és a két másik fiú elismerően dünnyögtek, s a hímtagjuk jól láthatóan feszültek a nadrágjukban. 

- Add nekünk, amit akarunk! – duruzsolta a zöld szemű 

Nemlegesen ráztam meg a fejem, de a srácok ezt SZABAD jelzésnek vették. 

Majdnem azonnal, három lelkes kézpár tapadt a testemre, s próbálták érinteni a bőröm minden négyzetcentiméterét. A ruháim szanaszét hevertek másodperceken belül, és az ajkak csókok nedves nyomát hagyták mindenhol a testemen. Próbáltam felülni, de Harry ijesztő teste azonnal visszanyomott. 

- Kérlek! Ne! Én soha nem kértem ezt! – nyögtem ki. Próbáltam lefordulni az ágyról, távol kerülni kíváncsian tapogatózó kezüktől. A szoba sötét volt, és én nem láttam mit csinálnak, s nem tudom, hogy melyik félemlített meg jobban. – Engedjetek el, könyörgöm! – zokogtam, s kényelmetlenül vonaglottam combomon játszó meleg kezeiktől.

Ha tetszett, hagyjátok meg a véleményeteket kommentben, vagy a chat ablakban. Valamint alul értékelhettek is. Iratkozzatok fel, nemsokára jön a következő rész :) x N